A projekt tartalma

A Nyugat-Magyarországon és Kelet-Ausztriában élők regionális és nemzeti identitása a XX. század folyamán gyakran a kölcsönös kirekesztettség és szembenállás mentén formálódott. Az ebből fakadó konfliktusokra és gyakran traumatikus eseményekre való emlékezés szimbolikus emlékhelyekben testesül meg.  A XX. század folyamán többször is éppen itt íródott a világtörténelem, mint az andaui hídnál, az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc idején, vagy 1989-ben a Vasfüggöny lebontásakor.
A projekt átfogó célja, az előző évszázad történelmi tényeire vonatkozó ismeretek bővítése a határtérségben, valamint a tudást közvetítő szervezetek közötti együttműködés megalapozása, intenziválása és hosszú távú biztosítása. 

Várt eredmények

- A projekt eredményeként elsőként az emlékhelyek digitális leltára kerül felvételre, amelyben minden dokumentum, a teljes szakirodalom és képanyag nyilvánosan elérhető és letölthető lesz.
- Másrészt elkészül egy közel 60 emlékhelyet tartalmazó interaktív térkép a határ mindkét oldalán, alapvető információkkal németül, magyarul és angolul, valamint továbblinkelési lehetőségekkel a digitális leltárhoz. 
- Harmadrészt közös vándorkiállítás kerül kialakításra, amely a térség különböző helyszínein kerül bemutatásra, a történettudmány közreműködő szakértőinek részvételével megvalósuló dialógus-rendezvényekkel egybekötve. Magyarországon kiállítás nyílik (Mosonmagyarón), ill. egy helyi kiállítási- és tudásátadási koncepció kerül kialakításra (Kőszegen). A disszemináció központi elemét a határtérség iskoláiban megrendezésre kerülő workshopok jelentik, amelyeknek az eredményei a digitális leltárba is becsatornázódnak. 
A konfrontatív emlékezéskultúra meghaladása kizárólag a projektben stratégiai partnerként részt vevő történészek, pedagógusok és népművelők határon átnyúló együttműködésében valósulhat meg. A digiális média eszközeiben rejlő lehetőségek lehetővé teszik egy új, határon átnyúló, regionális emlékezéskultúra kialakulását.

Tematikus súlypontok

A projekt a közös AT-HU határ történelmére/problémáira fókuszál, alábbiak szerint:
Az első világháború idején a mai Burgenland területén, ill. a nyugat-magyarországi Vas és Győr-Moson-Sopron megyék területén egy sor hatalmas méretű tábor létesült hadifoglyok és civil fogvatartottak számára, amelyekben több ezer ember halt meg. A határviszonyok 1945 utáni alakulása folytán a táborok emléke szinte teljesen a feledés homályába merült mindkét országban.

A 2. világháború utolsó szakaszában a német birodalmi vezetés a közeledő Vörös Hadsereget egy védelmi célokat szolgáló árokrendszer, az ún. „Délkeleti Fal” (Südostwall) megépítésével akarta feltartóztatni. Ennek építése során több ezer zsidó kényszermunkást dolgoztattak halálra, amiről ma tömegsírok és emlékhelyek tanúskodnak.

A „vasfüggöny” pedig a világháborút követő évtizedekben gyakorlatilag áthatolhatatlan halálzónává vált, lövészárkokkal és aknazárral. 1956-ban többszázezer magyar menekült nyugatra, ezt követően azonban a határ hermetikus lezártsága gyakorlatilag 1989-ig megmaradt.

Sajnálatos módon ezek a tömegsírok és emlékhelyek a mai Magyarországon és Ausztriában - mind a történészek, mind pedig a szélesebb közvélemény előtt - alig ismertek. Az alig ismert és nem közölt történelmi dokumentumok és tények, mindenekelőtt azonban a két szomszédos régió szakértői és pedagógusai közötti együttműködés hiánya eredményezték azt, hogy ezen emlékhelyek és az ehhez kapcsolódó tragikus emberi sorsok bemutatása mind a mai napig torzított, töredékes és nem átfogó módon történik.

A projekt másik súlyponti elemét a nyelvi és vallási kisebbségek üldözése jelenti a XX. század során, amelyre a határ mindkét oldalán - gyakran ellenkező előjellel - sor került. A projekt ennek megfelelően annak a jobb megértését kívánja szolgálni, hogy a határ két oldalán elő emberek hogyan és miért válhattak halálos ellenfelekké és ellenségekké, és hogy hogyan lehete ezeken az ellentéteken úrrá lenni.